István és Gabi feszülten ül az első osztályú étterem egyik sarkában lévő asztalánál, mindketten csinosan, elegáns ruhában vannak, meg-megszakadva beszélgetnek.
-És hogy vezessük elő, mit gondolsz? -kérdezi az étterem ablakán keresztül a távolba merengő István feleségétől.
-Semmi különös, ne aggódj, ez egy örömhír, nem kell nagy feneket keríteni neki.
-Még hogy nem, apád a legkisebb részletekre is odafigyel és ha számára nem tetszőt tapasztal, akkor addig szervezkedik, furkálódik, amíg a kedvére nem formálja a helyzetet. Izgulok. -István izgalmát csak szavai mutatják, rajta kívülről nem látszik.
-Ugyan már, akkor hagyd rám…, én elő tudom úgy adni a szituációt, hogy kedvét lelje benne. Ismerem én jól Őt, tudom hol a gyengepontja.
-Jól van, de így sem vagyok nyugodt…oh, meg is jöttek.
Kalmár Győző és felesége Izabella mesterségesen keltett feltünéssel lépnek be és indulnak el Istvánék asztala felé, a főpincér sietve igyekszik még az érkezés előtt találkozni a párral, rövid párbeszéd után meghajlással indul útjára. István és Gabi is felállva várják utóbbi szüleit, előbbi pár lépést tesz is előre, így üdvözölve az új társaságot; mindkettejük leülésénél segédkezve.
-Szervusztok gyerekek, igazán köszönjük a meghívást, nagyon csodás ez a hely. -Izabella széles mosollyal néz körül és igazítja meg a poharába szépen összehajtogatott szalvétáját.
-Valóban szép az étterem, de azon tűnődőm, hogy nem lett volna-e hely kicsit beljebb, közelebb ahhoz a klasszikus szökőkúthoz? -Kalmár Úr nem is próbálta titkolni elégedetlenségét.
-Azért választotam ezt a helyet, nehogy elázzunk … -István nagyot kortyol a borból – legalábbis a szökőkút miatt.
-Ugyanmár, nagyon jó itt, sok jót hallottam az étteremről és konyhájáról, kíváncsi vagyok tényleg olyan ízletes-e a báránypofájuk, mint ahogy hallani. -Kalmárné nem tétovázva az étlapot kezdi el forgatni, gyorsan a báránybólkészült ételeket keresve a menüben.
-Ha már pofáknál járunk, egy jó német sört innék már, hol lehet? -Győző fölényesen int egy éppen ráérő pincér felé.
Gabi feltűnőnően kisimítva ruháját kihúzza magát és széles mosollyal közli az örömteli hírt:
-Apa, anya szeretnénk valamit mondani. -Gabi István szemébe néz és kezét megfogva folytatja. – Hamarosan nagy boldogság fog érni minket, aminek biztosan Ti is fogtok örülni. Pistával gyermekünk lesz!
-Végre! -Győző sietve kiveszi az érkező pincér kezéből a korsó sört és nem habozva belekortyol.
-Nagyon gratulálok és boldog vagyok kislányom, ódejó! – Izabella ülve ölelve köszönti lányát, veje felé széles mosolyt intéz.
-Örültök? -Gabi leinkább apja reakciójára kíváncsi (anyjáét már fogadta).
Győző még mindig a sörrel foglalkozik, próbálja eldönteni, hogy ízlik-e neki vagy sem.
-Lányom, kissé meglep ez a sietség, de remélem tudjátok mit csináltok és jól átgondoltátok.
-Győző, tudatosan készültünk erre, és nagyon boldogok vagyunk. -István próbálja átvenni a vezető szerepet, de kevés sikerrel.
-Nem hiszem, hogy Te vagy a lányom, vagy..?
-Apa! Fogadd már el, hogy én Istvánt választottam és közösen akarok vele élni. Közös gyerekünk lesz, légyszi fogadd el és örülj velünk..
-Jó, nincs baj. Örülük persze, az a fontos nekem, hogy boldog legyél. És mit lehet tudni még a közös gyerekről?
-Hogyérted, apa?
-Nem is tudom, mi lesz a neme, neve, hogy mikor fogant…
-Na vájunk egy pillanatra! -István ingerülten pattanna fel, de párja visszafogja. Győző megvárja, amíg veje lenyugszik.
-…mikor fog születni?
-Apa, tudom miben egyeztünk meg, de szeretném, hogy ez ne befolyásoljon téged és ne hasson ki a házasságomra.
István úgy érzi, hogy van pár részletet, amit nem ismer párja, és annak apja diskurzusából.
-Miről beszélünk itt, milyen egyezség? – Előbb apósára, majd felségére tekinte kíváncsian.
-Fiacskám, te egyelőre maradj csendben. -Győző kíméletlen higgadsággal inti le Istvánt és lányához fordul.
-Szóval? Mikor fog világrajönni a pici?
-Február 15. És fiú lesz, apa.
-Fiú, ó, de csodálatos, ugye Győző, mindig is fiú unokát szerettél volna. -Izabella ölelve ad puszit lányának.
-Február 15? -Győző telefonját elővéve ellenőrzött valamit. -Február 15??? Hát ezt nem hiszem el? Az én unokám? Egy ilyen hitvány munkát? Na, ez nem!! -Győző lenyeli a sörének utolsó kortyait és bosszúsan keresztbetett kézzel hátradől.
-Apa, ne legyél már ilyen. Inkább örülj a jóhírnek. Nekünk gyermekünk lesz, neked unokád, aki tovább viszi a Kalmár nevet.
-Egy politikus aztán ne vigye tovább, ehhez nem adom a nevem.
-Egy, ne beszélj így a feleséggelmmel, a LÁNYODDAL! Kettő, mi ez a megállapodás? Miről beszéltek ti? -János eyre idegesebben viselkedik, nem ismerve apósa-felesége dolgait.
Gabi már-már sírva probálja magyarázni férjének apjával kötött egyezségét.
-Mikor 18 lettem, majd mikor hozzád mentem apa megesketett, hogy egyeztetek vele, hogy mi lesz a gyermekünk leendő munkája, főleg, ha fiú. Sokszor próbáltam már veled erről beszélni, de sose tudtam, hogy hozzam fel.
-Miii? Hogy Ő döntse el, hogy mivel fog foglalkozni a Mi gyermekünk? És mégis hogy tervezte?
-Hááát? -Gabi
-Jaj ne! Értem már. Azzal akarta befolyásolni, hogy mi mikor próbálkozunk a gyerek nemzéssel., ugye? Ha Ő egy mérnököt akar, akkor …mit tudom én…mit mond mond a szakma-naptár…szülessen December 15-én, tehát nekünk Március 15-én kell, hogy …na neee! Hogy képzel…tétek ezt? -János 1 méterrel eltolja székét az asztaltól méggében.
-Nyugi öcsi, azt hiszem kell, hogy némi beleszólásom legyen az unokám sorsába, hogy hogyan viszi tovább a nevem.
-Ez meg a másik, milyen nevet? A fiúnk neve, Kemény lesz, nem viszi tovább a Kalmár nevet.
-Kalmár-Kemény, ennyit erről. -Veti oda Győző fölényesen. János lassan nem tudja tűrtőztetni magát, szalvétáját az asztalra csapta.
-De az én unokám akkor sem lesz politikus, nem születhet február 15-én.
-Apaaaaa, ne legyél ilyen!
-Miiiiiii? – János ismételten megrökönyödik és most feleségét szugerálja feszült pillantásaival -Politikus? Az én fiam nem lesz politikus!
-Tessék? -Gabi meglepődve tekint férjére, akit eddig biztos támaszának gondolt. -De, hisz beszéltünk erről, Édes.
-Nem, nem . Arról beszéltünk, hogy a kitalált taktikával próbáljuk meg Győzőt meggyőzni arról , hogy mellénk álljon és ne vonja meg a támogatását, szülessen is a gyerek bármikor. De hogy pont február 15-e. És hogy politikus legyen.
Győző elmosolyodik és székét közelebb húzza Jánoséhoz, így mindketten majdnem szemben ülnek Gabival.
-Kis lányom, tudod mit gondolok a mellettem ülő férfiról és a házaságotokról, de most valahogy mégis úgy érzem, hogy kedvelem ezt a fajankót itt.
János kissé hezitálva, de koccintásra nyújtja poharát apósának.
-Azt gondoltam, majd a halálos ágyadon mondassz ilyet leghamarabb, erre igyunk!
Gabi nem találja a szavakat, anyjához fordul segítségért, aki szintén italát kortolja.
-Ne néz így rám kislányom, ez a politikus dolog nekem se tetszik.
-Nem hiszem el, miért mondotok ilyet egy fiatal anyukának; azt gondoltam, hogy fontos vagyok nektek. -Győző és János halkan beszélnek valamiről, majd hangosan mindketten jót nevetnek. -Ne csináljátok; mit tehetnék? Vetessem el?
Győző arca gyorsan komolyra fordul.
-Kislányom, nem akarunk ellened fordulni, de abban biztos lehetsz, hogy nem lesz a gyerek politikus, de azért a vetélésre se kell gondolni. Ismerek pár jó orvost, akikkel lehet beszélni, János fiam, ha jól tudom, Te valamilyen újsánál dolgozol.
-Igen, a Reggeli Napfénynél.
-Remek. Ezt, még átbeszéljük, de elmondom hogy szeretném: beszélek a barátaimmal és megérdeklődöm, hogyan lehet egy-két napot csalni az anyakönyvezéssel, többre nem hiszem, hogy van mód. János, Te majd a megbeszélt napra feladsz, becsúsztatsz az újságodba egy jókívánságot Tőlünk és a rokonoktól csak a látszat kedvéért. Ha minden jól megy, nem fog feltünni senkinek és mindenki boldog lehet.
-Apa, nem teljesen értem.
-Kislányom, Te csak maradj a szülésnél, a többit bízd a férfiakra.
Gabi szende engedelmes kislányként hátradőlt és szívószálával játszott az italával.
-De van mégy egy fontos teendőnk, kiválasztani a napot, a születés napját.
Győző vejéhez fordul, miközben előveszi telefonját.
-János, Te mit választanál?
-Nem is tudom, sok mindennel elégedett lennénk, de leginkább, ha sportoló lenne.
-Hmm, nem egyezik az elképzelésünk, de nem baj, nincs sportolónap február 15 környékén. Viszont az én kedvemre valót se látok. Nincs ás hátra, meg kell beszélnünk, mi legyen.
Győző kivételével a többiek kissé furán néznek össze.
-Mondom a lehetőségeket (kis töprengés után folytatja): február 11, asztalos; 12, tanár; 13, taxis; 14, könyvelő; 15-öt tudjuk; 16, cipész; 17, rendőr (eddig taláz ez a legígéretesebb); 18, szakács; 19, programozó
Hoszzú, náma percek telnek el, az aszalnál ülők hol egymást hol az asztalt nézik, hol elveszik tekintetük az étterem tágas belséjét fürkészve.
Gabi próbálja megtörni a hallgatást.
-Remélem, azért nekem is van ebbe beleszólásom. Én nem akarok semmilyen változást, ez az én gyermekem, szülésem!
Anyja sietett lánya mellé állni.
-Igen, drágám, teljesen igazad van. Férfiaknak elképzelésük sincs, mit jelent a születés csodája, anyává válni és hogy ez sokkal fontosabb a leendő foglalkozásnál és minden egyébnél.
János és Győző összenéznek és egy csak általuk felfedezhető mosolyt váltanak.
FÉL ÉV MÚLVA
-Gratulálok! Olyan boldog vagyok. -Izabella csókokat adva gratulál vejének a gyermeke születéséhez és hosszasan átöleli.
Győző türelmesen várja ki, majd kimérten lép oda Jánoshoz.
-Azért nem gondolod, hogy…
-Ugyan, de hogy. Köszönöm a támogatást, Győző!
-Gratulálok és legyetek boldogok a kis Győzikével!
-Micsodaaa? -János felhúzza szemöldökét és 1-et hátra lépne, de Győző megfogja kezét.
-Csak viccelek! Nem kell feltétlen rólam elnevezni a gyereket, de valami szép nevet válasszatok!
A szülőszobából egy hivatalnok lép elő nagy paksanmétával és Jánoshoz fordul.
-Bocsánat, hogy ebben az örömteli pillanatban zavarok, de még egy aláírás hiányzik…szóval, mai dátum: 2041. február 15; apa neve: Kemény János; Gyermek neve Kemény Győző; és leendő hivatása: könyvelő. Ha minden stimmel, itt tessék aláírni. János szemével átfutja a papírt és könnyed mozdulattal kézjegyélvel látja el azt.
-Csak azt furcsálom, hogy miért nem tegnap hívták ki a munkaügyet, hogy rögzítsük a tényeket…-János és Győző összenéztek)…na, de nincs probléma, lényeg hogy minden rendben, papírok aláírva, hitelesítés megtörtént és még a gyermek is egészséges. A viszont látásra!
A hivatalnok enyhén meghajol Győző előtt majd ellenőrzi korábban Győzőtől kapott boríték heylét a zsebében, majd gyorsan elindul a kijárat felé.