Budapest belvárosában egy parkos részen, egy egyszerű, vaskeretes padon ül magába roskadva Jani, egy 20-as évei közepén járó fiatalember. Nem mozdul, mintha aludna. Kórházi köntöshöz hasonlót visel. Az idő szép, felhő nincs az égen. Egy nyári nap kora délutánján járunk.
Két férfi érkezik, Kálmán és István. Mindketten 30 körüliek, rajtuk nagyon hasonló ruházat. Sötét vászonnadrág, világoskék ing. Leülnek Jani mellé. Láthatóan ismerik őt. Jani a pad közepén ül, még mindig aludva, bal oldalára csatlakozik Kálmán, jobbjára István. Kálmán egy dossziészerűséget tesz az ölébe, néhány iratot vesz elő, azt böngészi át.
-Mit gondolsz? -Kálmán nem néz fel a kartonból, úgy érdeklődik kollégájától.
-Nem néz ki jól, de azt mondták sikerült javítani az állapotán. -István tüzetesen vizsgálja Janit, igyekszik alaposan szemügyre venni.
-Mikor beszéltél velük?
-Tegnap. Úgy vélték, jelentősebb változást tudtak elérni. Nem tudom, hogy ez mit jelent, de majd meglátjuk.
-Aha. És a kritikus dolog? -Kálmán most már becsukja az iratokat, maga mellé teszi és Ő is Janit figyeli.
-Meglátjuk, Kálmán.
-Rendben. Hogy akarod csinálni?
-Ahogy eddig. Beszélgetünk egy kicsit, aztán bele a közepébe. -István Kálmánra néz, próbálja elkapni tekintetét, majd mikor összenéznek, kiolvasni mire gondolhat munkatársa.
-Biztos szükséges van erre egyébként? -Kálmán sejtve István véleményét, megpróbál kis megerősítést szerezni.-
-Igen. A megbízó ezt szeretné és a megbízó már türelmetlen. Úgyhogy reménykedjünk, hogy nem lesz semmi gond.
Kálmán kis hezitálás után bólint, nagy levegőt vesz. Ülnek egy darabig csendben, aztán István tarkón vágja Janit. Kálmán előkeres egy tollat és jegyzetelni kezd.
-Ébresztő, Jani. -István nyers stílusban fordul a középenülőhöz.
Jani előrebillen, de még mielőtt leesne a padról, megtartja magát. Kinyújtózik, körbenéz.
-Hogy vagyunk, hogy vagyunk? -István szeretné, ha tudnának beszélgetni Janival.
-Fáradtan, azt hiszem. Kissé elgémberedtem. -Jani próbál felébredni, nyújtózkodik, átlapogatja lábait, kezét, majd Istvánra néz, aki kíváncsiskodó arccal tekint vissza.
-Mit is mondhatnék. Az ég kék, a nap süt. Nekem ennyi elég.
Kálmán folyamatosan jegyzetel. Jani előre, kissé az ég felé tekint, mély lélegzeteket vesz.
-Ennyi? -Faggatja tovább István.
-Ennyi. Mit szeretnél még hallani.
-Tudod, Johnny, nemrég volt egy kis zavarodottság az állapotodban. Rémlik? István fejjel jelez Kálmánnak, hogy most érnek el a beszélgetés legfontosabb részéhez.
-Nem. -Jani gondolkodás nélkül válaszol, de utána kicsit meghőköl, gondolatai, emlékei között kutat.
-Nem is csoda. Lényeg, hogy volt egy ilyen. Nem érzel semmi furcsát? -István tovább érdeklődik, bízik benne, hogy jól elő tud csalogatni fontos részleteket a betegből.
-Most remekül vagyok. De mi volt a gond? Nem emlékszem.
-Kicsit vadul viselkedtél, ingerült voltál. És ezt mi nem szeretjük. De úgy látom ez már a múlté.
-Nem tudom, mitől lehetett, per pillanat nem érzek semmi dühöt…
-Remek. -István arcán félmosoly jelenik meg, elégedetten dől hátra.
Kálmán viszi tovább a beszélgetés fonalát.
-Johnny, lenne itt pár tesztkérdés, amire válaszolnod kéne. (kis szünet) Ha nem gond.
-Megint? Nem olyan rég volt hasonló, de felőlem.
-Tudod, a szokásos rutinkérdések, muszáj végig menni ezeken.
-Nem unjátok még?
-Nem rajtunk múlik, Jani. Mi csak tesszük, amit mondanak. -István nem is próbálja túlmagyarázni a helyzetet, pillantásával ösztökéli Janit, aki némi grimasszal veszi tudomásul a dolgot.
Kálmán elővesz egy papír dossziéjából és olvasni kezdi a kérdéseket.
-Nézzük! Kedvenc színed?
-Zöld.
-Kedvenc időtöltésed?
-Ülni itt a padon és nézni a tájat.
-Kedvenc beszédtémád?
-Hmm. A természetről szeretek a legjobban társalogni.
-Akkor beszéljönk erről egy kicsit. István vág Kálmán szavába. Kálmán megnyalja szája szélét és lassan elővesz egy falevelet a kezében lévő papírlapok közül, Jani felé tarja.
-Felismered ezt a levelet?
Jani elveszi Kálmántól a levelet, az újjai között pörgeti.
-Persze, hogy. Ez kérlek szépen egy diófalevél.
-Így van. Van még pár levél nálam, ezekről is megmondanád, hogy milyen fa levelei?
Kálmán elővesz egy pár másik falavelet és nyújtaná Jani felé, aki nem veszi el, a diódalevelet tapogatja, szagolgatja, nézi.
-Egy pillanat. Furcsa ez a levél. Nem rég lett a fáról leszedve, gondolom.
-Valamikor a reggeli órákban. -Kálmán összehúzza szemöldökét, összenéznek Istvánnal.
-Érződik, még lüktet benne az élet. De akkor is. Valami nem stimmel.
Jani egyre hevesebben szorongatja a levelet. Szemei villámokat szórnak. Többször végigtapogatja a levelet, majd apró darabokra kezdi tépni.
Kálmán homloka gyöngyözni kezd. István próbálja nyugtatni Janit, a vállára teszi a kezét.
-Valami baj van, Jani?
Jani nem válaszol, csak a levéllel van elfoglalva. A kis levéldarabokat mind a földre dobja, de az egyiken –a dobás előtt- megakad a szeme. Közelebb emeli a szeméhez. Egy feilratot lát.
-Made in Hungária 
Jani feje reszketni kezd. Görcsösen szorítja a levelet.
-Made in Hungária???
Jani felkapja a fejét, Kálmánra néz, majd a kezében lévő levelekre. Ingerülten tépi ki kezéből, majd elkezdi egyesével szétépni azokat. Először egy bükkfa levelet. Abban is talál egy feliratot.
-Made in Poland.
Egy juharlevelet kezd el darabjaira tépni, azon is felirat.
-Made in Canada.
A következő levél nagyon-nagyon kicsi. De abban is megtalálja, amit keres.
-Made in China
A maradék leveleket már nem egyesével, hanem együtt tépi szét, szétszórva a lábai előtt. Egy légy száll Jani ölébe. Jani rá sem néz a légyre és úgy csapja le. Kicsit vár, aztán lassan a szeméhez emeli. A légy szárnyain keresztül néz az ég felé. A szárnyon kis betükkel egy feliratot lát.
-Made in Russia. -Jani teste rázkódni kezd.
Egyszercsak hirtelen tágra nyílik a szeme, kezeit leereszti. Felnéz az égre, szeméből egy könnycsepp csordul ki.
-Az ég kék, a nap süt. Nekem mégis végem.
Jani feje előre bukik, fejéből pára száll a levegőbe. Kálmán Jani tarkóján megnyom egy gombot, Jnai teste elernyed. A gomb fölött egy felirat: MADE ON EARTH.
-Ennyit arról, hogy kijavították. -Kálmán fejét rázva jegyzetel dossziéjába.
István mély lélegzetet vesz. Rövid ideig nézi Janit, majd feláll. Elmegy, Kálmánra rá sem néz, úgy mondja neki.
-Majd kapcsold le a fényeket!
Ajtónyitódás hallatszik. Kálmán bólint egyet. Jegyzeteibe még felír valamit, majd becsukja a füzetet. Odahajol Janihoz. A füle mögött megnyom és nyomva tart egy gombot, ami egy hangrögrítőt aktivál.
-A hiba továbbra is fennáll. A tesztgép nem képes elfogadni, hogy a természetet mesterséges módon állítjuk elő. Kérem fokozott erőfeszítéssel kezelni a hibát. Kálmán, tesztcsoport 13.
Kálmán felengedi a gombot. Feláll és elindul. Egy kapcsoló kattanása hallatszik, Janit és a padot csak az ajtóból beszűrődő fény világítja meg, Kálmán árnyéka vetül rá. Kálmán becsukja az ajtó, a kis szoba elsötétül.

Vélemény, hozzászólás?