Egy gyönyörűen szép Vasárnapon, a hét hetedik napján, a világ teremtésének hetedik napjának sok-sok milliomodik, de azért kerek évfordulóján a mi kedves Istenünk úgy határozott, hogy meglepi számára olyan fontos teremtményeit, a Föld lakóit, hiszen ők voltak a szívéhez legközelebb. Sokáig töprengett, megfelelő ajándék-e, amit kigondolt, angyalai ellenezték a tervet, ám mégis győzött az isteni szó. Már csak az maradt hátra, hogy közölni kellett a jó hírt a teremtményekkel. Nem szerette volna ő maga ezt megtenni, mert egyrészről nagyon elfoglalt volt: az egész világot kellett igazgatnia, nem akart semmi bonyodalmat. Másrészről nem akart senkit “megijeszteni” azzal, hogy megjelenik a Föld minden lakója előtt. Szolgáit megkérte, hogy a hatalmas mennyei kastélyában keressenek valaki megfelelőt. Szegény szolgák éppen nem találtak senkit, minden arra alkalmas lény szabadságon volt. Egyedül a jó öreg Lucifert tudták Isten elé vezetni. Csak te vagy itt, kérdezte a nagy Úr. Lucifer imigyen válaszolt: “Miért, mi a baj velem?”. Legyen, válaszolt az öreg. “Menj le a Földre, és ott hirdesd ki döntésemet”:
“Kedves földi teremtményeim!
Örömmel értesítelek titeket, hogy születésetek sok-sok milliomodik, de azért kerek évfordulóján nagy elhatározásra jutottam. Annyira szeretlek titeket, hogy helyet biztosítok nektek házamban, a Mennyben. Ezzel elnyeritek az örök életet. Ne hálálkodjatok, én köszönöm, hogy olyan gyönyörűek és ügyesek voltatok (majdnem mindannyian), hogy nem tudok nélkületek létezni idefenn. Egyszerűen imádom mindazt, amit a Földön látok (persze egy-két kivételtől eltekintve), alig várom a személyes találkozást. Számotokra csak annyi a teendő, hogy várjatok még két holdtöltét, mától kezdve addigra minden egyes lény felkerül hozzám. (a görények legkésőbb) Én már alig várom.
Üdvözlettel és isteni tisztelettel,
Isten!”
Örömmel értesítelek titeket, hogy születésetek sok-sok milliomodik, de azért kerek évfordulóján nagy elhatározásra jutottam. Annyira szeretlek titeket, hogy helyet biztosítok nektek házamban, a Mennyben. Ezzel elnyeritek az örök életet. Ne hálálkodjatok, én köszönöm, hogy olyan gyönyörűek és ügyesek voltatok (majdnem mindannyian), hogy nem tudok nélkületek létezni idefenn. Egyszerűen imádom mindazt, amit a Földön látok (persze egy-két kivételtől eltekintve), alig várom a személyes találkozást. Számotokra csak annyi a teendő, hogy várjatok még két holdtöltét, mától kezdve addigra minden egyes lény felkerül hozzám. (a görények legkésőbb) Én már alig várom.
Üdvözlettel és isteni tisztelettel,
Isten!”
-Tessék, Lucifer. Hirdesd ezt ki a teremtményeim között. A zárójeles részeket hagyd ki, kérlek! Menj gyorsan, közöld az örömhírt! -sürgette Isten Lucifert.
-Hmmm! -Lucifer ördögi mosollyal elgondolkodik.
-Szeretnél valamit mondani? -érdeklődött az Úr.
-Nem lehetne, hogy az embert hoznád fel ide legkésőbb? -taktikázik az ördög.
-Miért lenne az jobb?
-Tudod, annyi mindent rombolt már le az az átkozott faj, megérdemelné, hogy az várjon legtovább. Most az egyszer a kedvemre tehetnél, úgyis mindegy a sorrend, nem? Számomra már az elégtétel lenne, ha az öntelt ember lenne utolsónak örökéletű. -erősködik Lucifer.
-Ha téged ez boldoggá tesz. Legyen úgy, ahogy akarod. Az utolsó nap hozom fel őket. -Isten próbál Lucifer kedvére tenni, de kicsit bizonytalan, hátsó szándéktól tart.
-Köszönöm, méltóságos Uram nagylelkűségedet! -földig hajolva hódol Lucifer. -Már indulok is, kedves és könyörületes Szentség.
Lucifer elindult, hogy Isten jóságos óhaját az ő ördögi tervei szerint adja elő a Földön. Utazása nem tartott sokáig, számára a Föld és a Menny szomszédságban vannak. Nem akart stílustalan lenni, ezért nagy partit szervezett, ahova elhozatta az összes faj képviselőit. Volt minden, zene, víz, napfény. Az egyik alkalmasnak tűnő időpontba Lucifer a rá várakozó tömeg közepén termett és mélyen dörgő hangján megszólalt. Valahogy így: “Mindannyiótok igaz, egyetlen, stb., stb. atyja arra a döntésre jutott, hogy versenyt hirdet közöttetek. A verseny neve: a természet lakóinak korrekt, becsületes versenye az örök élet erejének elnyeréséért. Mivel nagy szerencsétekre jóságos Istenetek van, ezért csak a verseny utolsó helyezettje nem kerülhet fel a Mennyországba. Ismertetem az Uratok által kihirdetett szabályzatot.”
-Hmmm! -Lucifer ördögi mosollyal elgondolkodik.
-Szeretnél valamit mondani? -érdeklődött az Úr.
-Nem lehetne, hogy az embert hoznád fel ide legkésőbb? -taktikázik az ördög.
-Miért lenne az jobb?
-Tudod, annyi mindent rombolt már le az az átkozott faj, megérdemelné, hogy az várjon legtovább. Most az egyszer a kedvemre tehetnél, úgyis mindegy a sorrend, nem? Számomra már az elégtétel lenne, ha az öntelt ember lenne utolsónak örökéletű. -erősködik Lucifer.
-Ha téged ez boldoggá tesz. Legyen úgy, ahogy akarod. Az utolsó nap hozom fel őket. -Isten próbál Lucifer kedvére tenni, de kicsit bizonytalan, hátsó szándéktól tart.
-Köszönöm, méltóságos Uram nagylelkűségedet! -földig hajolva hódol Lucifer. -Már indulok is, kedves és könyörületes Szentség.
Lucifer elindult, hogy Isten jóságos óhaját az ő ördögi tervei szerint adja elő a Földön. Utazása nem tartott sokáig, számára a Föld és a Menny szomszédságban vannak. Nem akart stílustalan lenni, ezért nagy partit szervezett, ahova elhozatta az összes faj képviselőit. Volt minden, zene, víz, napfény. Az egyik alkalmasnak tűnő időpontba Lucifer a rá várakozó tömeg közepén termett és mélyen dörgő hangján megszólalt. Valahogy így: “Mindannyiótok igaz, egyetlen, stb., stb. atyja arra a döntésre jutott, hogy versenyt hirdet közöttetek. A verseny neve: a természet lakóinak korrekt, becsületes versenye az örök élet erejének elnyeréséért. Mivel nagy szerencsétekre jóságos Istenetek van, ezért csak a verseny utolsó helyezettje nem kerülhet fel a Mennyországba. Ismertetem az Uratok által kihirdetett szabályzatot.”
“Kedves földi teremtményeim!
Örömmel értesítelek titeket, hogy születésetek sok-sok milliomodik, de azért kerek évfordulóján nagy elhatározásra jutottam. Annyira szeretlek titeket, hogy helyet biztosítok nektek házamban, a Mennyben, de sajnos egyikőtök nem élvezheti az örök élet által kínált előnyöket. Hogy eldöntsük, hogy ki fog a Földön maradni közületek, egy versenyt hirdetek. Egy versenyt, amelynek az utolsó helyezettje nem fog hozzám kerülni. Egyetlen versenyszám lesz csak. Minden egyes fajnak egyetlen egy képviselőt kell küldenie, aki majd felveszi a versenyt a többi faj egyetlen egy képviselőjével. Nektek kell kiválasztanotok, ki legyen az az egy, aki feljön Lucifer barátommal és alkotótársammal a Mennybe, és megmérkőzik földi társaival. Ne hálálkodjatok, én köszönöm, hogy olyan gyönyörűek és ügyesek voltatok, hogy nem tudok nélkületek létezni idefenn. A verseny után, aki társam lesz a mindennapokban, annak nagyon jó sora lesz, ellenben az a faj, aki lenn marad a Földön bizony szenvedni fog. Hajrá, győzzön a jobbik! A versenyre a képviselők a most következő második holdtöltekor indulnak a Földről, addig döntsétek el, ki megy. Én már várlak titeket.
Üdvözlettel és isteni tisztelettel,
Isten!”
Örömmel értesítelek titeket, hogy születésetek sok-sok milliomodik, de azért kerek évfordulóján nagy elhatározásra jutottam. Annyira szeretlek titeket, hogy helyet biztosítok nektek házamban, a Mennyben, de sajnos egyikőtök nem élvezheti az örök élet által kínált előnyöket. Hogy eldöntsük, hogy ki fog a Földön maradni közületek, egy versenyt hirdetek. Egy versenyt, amelynek az utolsó helyezettje nem fog hozzám kerülni. Egyetlen versenyszám lesz csak. Minden egyes fajnak egyetlen egy képviselőt kell küldenie, aki majd felveszi a versenyt a többi faj egyetlen egy képviselőjével. Nektek kell kiválasztanotok, ki legyen az az egy, aki feljön Lucifer barátommal és alkotótársammal a Mennybe, és megmérkőzik földi társaival. Ne hálálkodjatok, én köszönöm, hogy olyan gyönyörűek és ügyesek voltatok, hogy nem tudok nélkületek létezni idefenn. A verseny után, aki társam lesz a mindennapokban, annak nagyon jó sora lesz, ellenben az a faj, aki lenn marad a Földön bizony szenvedni fog. Hajrá, győzzön a jobbik! A versenyre a képviselők a most következő második holdtöltekor indulnak a Földről, addig döntsétek el, ki megy. Én már várlak titeket.
Üdvözlettel és isteni tisztelettel,
Isten!”
Lucifer nem keltett csalódást, hozta a saját formáját. A hamisított iratot megmutatta minden lénynek, akik természetesen nem kételkedtek a hitelességben. Ezek után gyorsan eltűnt a Földről. A Föld teremtményei egyedül maradtak és tűnődtek, pont ott, ahol Lucifer összegyűjtötte őket. Elgondolkodtak a lehetőségen. Az örökélet lehet az övék. Voltaképpen csak az ember volt az, aki gondolkodott, és dörzsölte a kezét, mondván: Igen, ez az! Rohant vinni a hírt a többi ember számára. Nagy lehetőség volt. Ha nem lesznek utolsók, akkor felkerülnek a Mennybe, mint egyenrangú tagok. A többi élőlény nem tett mást, mint a hírt megelőzően. A virágok lengedeztek a szélben, a halak úszkáltak a vízben, a vadak egymást kergették, attól függően, hogy ki az erősebb vagy az éhesebb, a kígyók siklottak szokásos stílusukban, a tücskök tovább hegedültek, a hangyák pedig tovább gyűjtögették az élelmet, készülve a télre. Nem azért tették, mert nem értették, amit Lucifer mondott vagy mert nem tudták, mi az örökélet. A természet által diktáltakat tették. Szóval, az emberek között gyorsan terjedt a hír. El sem tudták hinni, hogy halhatatlanok lehetnek, ha egy igen könnyűnek ígérkező versenyben nem lesznek utolsók. Perceken belül azt lehetett hallani, olvasni, és így tovább, hogy megcélozzák az első helyet, az elsőnek biztos kiemelt hely jut. Nem is lett volna baj, hogy egy nem létező versenyben az első helyet szerették volna elcsípni. Végül is ők sem változtak meg. Továbbra is játszották a felsőbbrendűt. Gyakori kép volt akkortájt a természetbe kivonuló embercsordák társalgása a többi élőlénnyel. Olyanokat beszéltek, hogy “úgyis mi nyerünk” vagy “biztos ti lesztek az utolsók”. Ha tudták volna, hogy mindezt értik is a növények és állatok. Ezen kívül minden rendben ment, amíg valaki fel nem tette a kérdést: “Ki képviseli majd az emberiséget? Elindultak a találgatások, a szavazások, de leginkább a vitatkozások. Természetesen nem volt olyan ember, aki minden más ember számára megfelelt volna, de még olyan sem akadt, amely az összes ország támogatását elnyerhette volna. A határidő közeledtével egyre éleződött a helyzet az emberek között. A többi élőlény közben lassan kezdett eltűnni, ahogy Isten ígérte, de ez valahogy nem tűnt fel az embernek. Azzal voltak lefoglalva, hogy ki menjen. Aztán az utolsó napon (nem tudom, hogy bírták addig) eldördült az első lövés, aztán ledobták az első bombát, aztán a másodikat… Így történt, hogy az összes földi élőlény helyet kapott a Mennyországban, elnyerve az örökéletet. Kivéve az embert.